Léei o don Kichótis ston Sántso: «[...] na karfóneis ta mátia sou apáno sou, gia na boréseis na gnoríseis ton eaftó sou, dióti eínai i pio dýskoli gnorimía pou boreí na fantastheí kaneís. Ap tin aftognosía sou exartátai an tha fouskóneis í óchi san to vatráchi, pou thele, fouskónontas, na ftásei sto bói to vódi: ki an to káneis aftó, tha sai trelós, ómos to pagóni tis trélas sou, par ólon ton oraío fterotó tou dísko, tha chei, san óla ta pagónia, áschima pódia, ki aftá tha nai i pliroforía óti kápote, sto chorió sou, évoskes gouroúnia. »? Aftó ein alítheia, eípe o Sántso, ómos tóte ímoun paidáki: katópi, san antróthika lígo, évoska chínes ki óchi gouroúnia: ostóso tharró pos aftó den échei na kánei, giatí de vgíkan óloi, ósoi kyvernán, apó vasiliká palátia. [...]» Éna mikró allá kathóla «évglotto» apóspasma apó to mnimeiódes érgo pou simatodoteí ti megáli tomí stin pankósmia grammateía. Edó o Thervántes apodesmévetai apó ti mesaionikí logotechnía kai chári stis rixikélefthes afigimatikés technikés tou kataférnei na kánei ton Don Kichóti to próto montérno mythistórima.